Víz- és Csatornaművek
Koncessziós ZRt.
Szolnok


5000 Szolnok, Vízmű u. 1., +36 (56) 516 316, +36 (56) 429 766, uh.mscv@konlozstrzmscv



A SZOLNOKI VÍZELLÁTÁS ÉS CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE

A Szolnok környéki emberek életét évezredek óta a Tisza és a Zagyva folyó határozta meg. E folyók biztosították élelmük jelentős része mellett ivóvizüket is, mivel a környék ásott kútjai – talajtani okok miatt – sohasem adtak élvezhető ivóvizet. Ásott kútból errefelé csak a várostrom idején (1552), kényszerűségből ittak, de amint megtehették, a Tisza vizéhez folyamodtak. Ezt támasztja alá, a híres török utazó Evlia Cselebi 1665-ös leírása is a víznyerő helyekről: "… E külvárosnak csorgókútjai nincsenek, valamennyien a Tisza és Zagyva folyóból isznak…"
Szolnok lakói a vizet vödrökkel, korsókkal és lajttal hordták a folyókról. A Molnár utcában (ma Szapáry utca) a gyalogos vízhordóktól már alig lehetett közlekedni, ezért 1892-ben a város vezetése elrendelte, hogy a vízmeregetők testi épségének védelmére a kocsi közlekedésre szolgáló kőút és a járda között egy padlójárdát, a nedves folyóparton pedig falépcsőket építsenek.
A folyóvizet általában fahordókban, faedényekben tárolták, a benne levő iszaptól összetört timsó hozzáadásával, vagy tiszta fehér szövésű vászonnal szabadították meg, de voltak, akik úgy itták a vizet, ahogy a folyóból meghozták.
Akadtak szép számmal ásott kutak is a városban. Szolnok 1874-es térképén legalább öt gémeskút jelzése látható, (a Fő útról nyíló Nagyrózsa úton, a Tehén és Szél úton és a Disznó piacon) e kutak vízminősége azonban emberi fogyasztásra nemigen volt alkalmas. Ezt bizonyítja a tanács 1874-es jegyzőkönyve is: „… Szolnok város területén iható kútvíz nincsen, s a lakosság az ivóvizet a Tisza folyóból meríti…".
Az 1890-es években a felszín közeli talajvíz szennyezettsége és a higiénia általános hiánya sorozatos kolera-, tífusz- és diftériajárványt eredményezett. A járványokat követően egyre sürgősebben merült fel az óhaj, hogy a lakosságot iható és egészséges ivóvízzel lássák el.
A folyók az iparosodás mellékhatásaként elszennyeződtek, ihatatlanná váltak – hasonlóan az elnitrátosodott talajvizekhez. A város lakosságának segítségére érkező Zsigmondy Bélát és a 19. század többi kitűnő bányamérnökét a gondviselés küldte: több száz méter mélyre lefúrt kútjaik segítségével, artézi vízzel látták el az Alföld ivóvízben szűkölködő településeit.
Szolnokon 1893 októberében indultak meg az artézi kutak fúrási munkái, azonban a kezdeti sikerek után csakhamar egyértelművé vált, hogy bár a mélységi vízrétegekből felszökő víz minősége megfelelő, a vízhozam azonban elmarad a városi igényektől. Ekkoriban fúrták (1895) a ma is üzemelő Vásártéri (Eötvös téri) artézi kutat is, melyet napjainkban is sok szolnoki keres fel víznyerés céljából.
A vízellátásnak ez a módja azonban csak átmeneti megoldásnak bizonyult. A kutak gyors apadás miatt, a lakosság nagy része visszatért a Tisza víz fogyasztásához, ezért logikusnak tűnt egy olyan vízmű építése, amely a folyó mellé települ és annak a vizét tisztítva látja el ivóvízzel a várost.
1903-at írtak akkor, amikor a város elöljárói egy Európában is új, de sikerrel kecsegtető műszaki megoldás felől tájékozódtak. Felkérték a vízmű tervezésben jártas Varga József budapesti magánmérnököt, hogy tervezzen Szolnokra olyan vízművet, amely képes a Tisza vizét megtisztítani, majd a lakásokba eljuttatni.
A tervek hamar elkészültek, a gyakorlati megvalósításra azonban még várni kellett, az építési engedélyt csak 1908-ban adták ki. Szolnok város 2 millió koronás kölcsönt vett fel a Magyar Országos Központi Takarékpénztártól, így kiírhatták a versenytárgyalási hirdetményt.
A Szolnoki Felszíni Vízmű 1910-ben készült el, sorrendben ez volt az ország harmadik ilyen vízműve (Debrecen és Szeged után). Létesítését a város rendkívül kedvező helyzete tette lehetővé, egyedülálló volt a hazai közművek sorában, de nemzetközi vonatkozásban is megállta a helyét. A 2400 m3/nap kapacitású, lassú szűrőkkel üzemelő vízmű kezdetben a belvárosban szolgáltatott ivóvizet, majd a 28,5 km hosszú ivóvízhálózat és egy 600 m3-es víztorony (Eötvös tér) folyamatos kiépítésével egyre több utca közkútjához, lakásához ért el a Tisza megtisztított vize.
1910 után folyamatosan növekedett a fogyasztási igény egészen a háborút megelőző időszakig. A könnyű vízvétel lehetősége minőségi ugrást jelentett a szolnoki polgárok életszínvonalában. A fürdőszobák, angolvécék elterjedésével természetes módon megnőtt a keletkező szennyvíz mennyisége is, aminek elvezetésével, mint feladattal, már a Varga –féle terv is számolt. Az egyesített rendszerű szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése – ha némi fáziskéséssel is, de – párhuzamosan történt. A csatornák szállította szennyvizet – jobb híján – a Tiszába vezették a Gábor Áron térnél.
Az 1930-as évek közepén újra súlyos vízellátási gondokkal került szembe a város vezetése, már ekkor felvetődött egy új vízmű építésének szükségessége (Rádi-terv), a háborús viszonyok miatt azonban, ez nem valósulhatott meg.
1944-ben a Szolnokot ért sorozatos légitámadások a vízellátó rendszerben is súlyos károkat okoztak. Mire helyre állították a sérült vízmű telepet, a vezetékeket és a víztornyot, addigra már a mennyiségi igények kielégítése jelentette a legégetőbb problémát.
Megnőtt a lakosok száma és az iparvállalatok fejlesztése is egyre nagyobb vízigényt követelt, így a II. világháború után 3 ütemben akarták megtervezni a meglévő vízmű extenzív fejlesztését és egyes technológiák modernizálását.
Időközben kiderült, hogy az akkori vízművet korszerűtlensége miatt nem érdemes bővíteni. A VIZITERV 1960-ban készített egy beruházási programot, amely egy új, korszerű felszíni vízkezelő berendezés megépítését javasolta, a meglévőtől teljesen függetlenül.
1968-ban újabb beruházási program készült, majd 1972-ben megkezdődött a Mélyépítési Tervezési Vállalat tervei alapján a jelenleg is működő tisztítómű és vízkivételi mű építése. A nagyszabású beruházáshoz 1975-ben nyújtott pénzügyi fedezetet az állam. Az új víztisztító mű átadására 1978-ban került sor, kapacitása 48.000. m3/nap volt, mely az 1968-as vízfogyasztás háromszorosát jelentette. Átadtak továbbá egy vegyszer előkészítő és egy vegyszerbekeverő épületet, két derítőt és egy szűrőgépházat 9 db homokszűrővel.
Az átadást követően a vízfogyasztás tovább növekedett, aminek több oka is volt. Alacsony volt a vízdíj, mert működött az állami díjkiegyenlítési rendszer, valamint hozzákapcsolták a szolnoki vízellátó rendszerhez a Szolnoktól észak-nyugatra található településeket, a Zagyva mellett elhelyezkedő Zagyvarékas, Újszász, Szászberek községeket is. Az ipar pedig abban volt érdekelt, hogy saját vízellátó rendszerének használata helyett olcsó hálózati vizet vételezzen. Ebben az időszakban a Szolnok városi vízfogyasztás 50%-át az ipar vízfelhasználása tette ki.
Az új vízmű 1979-ben megkezdte üzemelését, de a fejlesztések ezzel nem értek véget, a rá következő két évtizedben egymás után egészült ki újabb és újabb műtárgyakkal, berendezésekkel, vezetékekkel, víztornyokkal.
1985 és 1990 között rohamosan megnőtt a vízfogyasztás az öt évig tartó aszályos időszak miatt. Ekkoriban érte el az eddig ismert csúcsot, ugyanis a nyári napokon előfordult napi 70.000. m3-es vízigény is. Ebben az időszakban be kellett vezetni a vízkorlátozás egyes fokozatát, amely a gépkocsi mosási és locsolási tilalmat később az ipari vízfelhasználás mérséklését jelentette.
1990. január 8-tól nagymértékben megnőtt a víz fogyasztói ára, mert a díjszabás 2 Ft/m3-ről 11 Ft/m3-re emelkedett, amelyet az állami díjkiegyenlítési rendszer megszüntetése okozott. Ennek következtében a vízfelhasználás 4,3 %-kal lecsökkent, a korábbiakkal azonos lélekszámú városban 25.000. m3/nap szintre.
Az elmúlt másfél évtizedben az üzembiztonság fokozása és a szolgáltatott víz minőségének javítása játszotta – és játssza ma is – a főszerepet a szolnoki vízmű műszaki fejlesztésénél. 1995-ben valósult meg egy vízminőséget javító beruházás, melynek keretében megépült egy 5000 m3-es víztároló medence, továbbá az automatikai rendszer, a számítógépes folyamat ellenőrzési és irányítási rendszer, és egy új hálózati szivattyú gépház. Az aktívszénszűrők üzembe állításával és a fázisközi ózonozás bevezetésével pedig megszűnt valamennyi addigi szag- és ízprobléma.
1995 és 2000 között a beruházások költségnövelő hatása, illetve az anyag és energiaárak további emelkedése miatt a víztermelés és a vízfogyasztás tovább csökkent.
2000 és 2002 között a vízfogyasztás csökkenésének üteme jelentősen lelassult és a napi vízfogyasztás 20.000 és 35.000 m3/nap között ingadozott.
A VCSM ZRt. napjainkban Európa egyik legjobb minőségű szolgáltatott vizét képes a hálózatba juttatni. Olyan felszíni vízművel rendelkezik, amely a tiszai ciánszennyezés (2000) során is bizonyította, hogy még havária esetén is képes szennyezett nyers vízből egészséges ivóvizet előállítani. E bravúrra azonban többé nem lesz szükség, köszönhetően annak, hogy Szolnok város és Kistérségi Vízellátó Rendszere 2003 óta már polgári védelmi célú tartalék vízbázissal is rendelkezik. Az Alcsi-Holt-Tiszán megépült az új vízkivételi mű, illetve a tisztítási technológia bővült egy mikroszűrővel, hozzá kapcsolódóan egy mikroszűrtvíz tárolóval és egy átemelő egységgel.

Mai felfogásunk szerint víziközműrendszer nem lehet teljes egy korszerű szennyvíztisztító mű és csatornahálózat nélkül. A szennyvízcsatorna-hálózat létesítésének azonban a magas nyomásra berendezett központi vízvezeték létesítése és üzemben tartása képezi előfeltételét, hiszen a szennyvízcsatorna-hálózat rendszeres öblögetéséhez mindenkor szükséges vizet csakis a vízvezeték biztosíthatja. Vízvezeték kiépítése nélkül rendszeres szennyvízcsatorna-hálózat egyáltalán nem létesíthető.
A csatornázás történetének megkezdődéshez a legfontosabb felismerés az volt, hogy az emberek rájöttek arra, hogy a szennyvizet minél távolabb kell elvezetni a lakott területektől. Varga József mérnök egykoron így érvelt a csatornázás fontossága mellett: „Ha a hektáronkénti lélekszám 100-on felül van, úgy a szennyvizek és ürülékek a lehető legrövidebb idő alatt eltávolítandók a lakott területről, mert rothadásuk folytán nemcsak a levegőt rontják meg, de beszivárgás folytán megfertőzik a talajt is és bejutván a város alatt levő alluviális rétegbe, annyira megrontják az alluviális rétegben mozgó talajvizet, hogy a városi kutak által e rétegből szállított élvezeti és háztartási vizek annyi ammoniákot, chlort, salétromossavat és egyéb ártalmas elemeket tartalmaznak, hogy azokat sem élvezeti, sem pedig egyéb háztartási czélokra felhasználni nem lehet.".
A középkorban azonban még nem fordítottak kellő gondot a csatornázásra - a szennyvizet egyszerűen az utcákra öntötték - ami a járványok gyors elterjedését vonta maga után. A városokban később az út két oldalán húzódó nyílt árkokba vezették, az esővíz mellett a szennyvizet is. Később a belső városrészekben pallókkal fedték be az árkokat ami bizonyos értelemben, már előképe volt a zárt csatornarendszernek, melyet a téglából épült csatornák váltottak fel. A legelső csatornázási munkák Angliában kezdődtek meg, a 19. században. Hazánkban - a már többször említett - Varga József (1900’) helyezett nagy hangsúlyt a fentiekben felvetett nyilvánvaló tényre, hogy a „vízvezetéknek szükségképi kiegészítését képezi a csatornázás, és annyira elválaszthatatlan egymástól e két közmű, hogy csakis együtt adnak tökéletes közegészségügyi alkotást". E sorok mögötti aggodalmak nem voltak alaptalanok. Feltehetőleg a mérnök bizonyos jelekből előre látta, hogy a közműfejlesztések féloldalas irányt fognak venni, és szélesre tárul az ún. „közműolló". Magyarországon úgy alakult, hogy ma, bő száz évvel Varga tanulmánya után, még mindig messze vagyunk attól, hogy a csatornahálózatra kötött háztartások száma (kb. 70%) elérje a vízellátásban részesülők 96 százalékos szintjét.

Szolnok város csatorna közműveinek fejlődése évszámokban:
Szolnokon még az 1800-as évek közepén is fapallókkal áthidalt, nyílt földárkokban vezették el a szenny- és csapadékvizet a Tiszába.
1880 után épültek meg a városban a nyílt árkok helyén az első téglából készült boltozott csatornák - a megyeháza, városháza szennyvizének elvezetésére - közvetlen tiszai betorkolással. A Kossuth térről a Zagyvába vezető közcsatorna, a Főtér, és a Gorove utca házainak elhasznált vizét vitte tisztítás nélkül a folyóba.
Az 1900-as évek elején épült meg a Szapáry utca és a Magyar utca boltozott csatornája, ekkor a hajdani Büge árka főelvezetőként szerepelt, és a mostani tárház helyén külön beömléssel torkolltak a Tiszába. Az északi városrész vizeit a vasúti töltés melletti gödörbe és onnan a Zagyvába vezette egy csatorna.
1911-ben a Felszíni Vízmű és a 28,5 km hosszú ivóvízvezeték-hálózat üzembe helyezését követően kezdődött – a Varga-féle terv szerint - a zárt csatornahálózat építése: a Konstantin úti főgyűjtő, valamint a Baross - Ságvári - Kossuth úti gyűjtőcsatornákkal, egy Tisza parti átemelő teleppel, majd 1912-ben a Szabadság tér, Szent Ferenc utcai övcsatornájával. A csatorna torkolatánál átemelő telep épült. A szennyvíz ekkor még derítés, és tisztítás nélkül került a Tiszába. Csupán annyi történt, hogy a szennyvizet többszörösére hígították, és a torkolat előtt, egy ülepítő és szűrőrácsot helyeztek el, a szennyezések felfogására.
Varga József 1919-ben ismét megbízást kapott a város csatornázási terveinek elkészítésére. Az illetékes Munkaügyi Minisztérium véleménye szerint, azonban ezek a tervek nem feleltek meg a csatornázás követelményeinek. Az akkori politikai viszonyok nem kedveztek a munkálatok elindítására, így még a tervek felülvizsgálatát sem tudták megvalósítani.
A két világháború közötti időszakban újra elkezdődtek a csatornaépítési munkálatok, hiszen Szolnok urbanizációs fejlődésének, egyik fontos pillérét jelentették. 1927-ben megépült a Baross u. kisátemelője. 1935-ben az 50 literes szivattyú helyett 500 liter/mp teljesítményű szivattyút építettek be a nagy átemelő telepen. A csatornázások újbóli megindításához, az 1937-es városrendezési törvény adott nagyobb lendületet.
1938-ban tervek készültek a Zagyván túli terület és a Scheftsik-telep szennyvíz elvezetésére. Még abban az évben megkezdődött a kivitelezés. Megépítették a Scheftdik-telepi gyűjtő és mellékcsatornákat, majd 1939-40-ben a Verseghy út, Városmajor út, Álmos utcákban 1670 m hosszan készültek el a csatornák és a Kertészet (2000 m3/nap kapacitású) mechanikai tisztítótelepe.
1945-re a városban már 15 km hosszúságú csatornahálózat és a kertészeti tisztítótelep üzemelt, és a város szennyvizét három ponton vezették a Tiszába illetve a Zagyvába.
1953-ban elkészül a város átfogó általános csatornázási terve (tervező: MÉLYÉPTERV Budapest, Guadig Béla, Reidner Leodegár). Az elképzelések szerint három vízgyűjtő terület kialakításával valósították meg a szennyvízelvezetést. Az első terület a Zagyván túli rész, a második a Tisza-Zagyva-Ó-szolnoki vasúti pálya és a Budapest-debreceni vasúti fővonal által bezárt terület. A harmadik részt az ún. ipari övezet jelentette a Cukorgyárig.
1954-ben megkezdték a csatornaépítési munkák első szakaszát, melynek keretében a Gábor Áron téri főgyűjtőt alakították ki a Petőfi Sándor utcáig. A csatorna torkolata a Hajóállomás mellett vezetett a Tiszába.
1953 - 56 között kerül sor a Petőfi, Sallai (Kápolna), Ady Endre úti gyűjtőcsatornák építésére.
1962-ben kezdődött el a jóváhagyott beruházási program alapján a második vízgyűjtő terület csatornázása. Ennek keretei között megépítették a Konstantin, Baross, Úttörő, Thököly, Csokonai utcai csatornákat, továbbá a Gábor Áron téri átemelőt (1962-68). Ez utóbbi műtárgy az északi, keleti, nyugati és központi városrész kb. 9 millió m3/év szennyvíz mennyiségét fogadta és juttatta a Tiszába. Ezt követően épült meg a Téglagyár - Nagysándor József út térségének csatornahálózata és a 200 m3/nap kapacitású biológiai tisztítótelep.
1971 - 75. Elkezdődött a Széchényi lakótelep csatornázásának beindulása, a MÁV és a Tiszaligeti csatornahálózat valamint az átemelő bekapcsolása a városi hálózatba.
1983 - 89. Elkészült a Zagyva közműhíd. Az elavult kertészeti és a IX. kerületi tisztító megszűnik, átemelő funkciót kap. Az 1980-as évek végére már öt torkolaton (Dohánygyár, MÁV Ó-szolnoki pályaudvar, Gábor Áron tér, Tiszaliget, Szandaszőlős) keresztül jutott a szennyvíz a Tiszába. Megépült a Nagysándor József úti csatorna és a Thököly úti csatorna összeköttetése, illetve a szandaszőlősi csatornázás I. ütemének üzembe helyezése.
1990 - 98. Befejeződött a szennyvízfőgyűjtő megépítése Szandaszőlős II-III. ütemben, a hálózatra lett kötve Pletykafalu, Alcsi városrész, Kaán Károly út, Kertváros, Pártoskápolna, Csallóköz, Hetényi G. Kórház, Meggyesi telep, Szűcs telep.
A város szennyvizei azonban még mindig tisztítás nélkül kerültek a folyóba, ami környezetvédelmi szempontból nem volt megengedhető. Szükségessé vált a szennyvizek levezetése délre és egy szennyvíztisztító mű megépítése.
A Szennyvíztisztító Mű beruházási programját a MÉLYÉPTERV 1978-ra készítette el. Lényege, hogy a Gábor Áron téren a szennyvizet háromszoros hígítással, bukómű tárgyakon és átemelőn keresztül juttatták a főgyűjtőbe. A főgyűjtő csatornát hagyományos árokásással és csőfektetéssel, vagy az ún. sajtolásos technológiával építették volna meg. Az utóbbi előnye, hogy az úttestet nem kell felbontani, majd helyre állítani.
Az 1983-ban elkészült engedélyezési terv az egész vonalon az új sajtolásos csőfektetési technológiát írta elő. Egy 1989-ben elfogadott vállalati újítási javaslat alapján, a főgyűjtő mélyvezetésű csatornaként épült meg. A tervezett csatorna az egész nyomvonalon (Gábor Á. tér - Mártírok u.-Tószegi u.) sajtolásos technológiával készült el. A kivitelezést a KÉV METRO végezte, a Neu Reformbau GmgH csősajtoló berendezésével és technológiájával.
A szennyvíztisztító mű megépítésére a VIZITERV már 1974-ben tanulmánytervet készített, majd egy év múlva elkészült a beruházási program és ezt követte 1989-ben a döntés-előkészítő tanulmány. A városi szennyvíz tisztítómű kiviteli terveit a Víz-és Csatornaművek Koncessziós Rt. megbízásából a NAIRAM Szennyvíztechnológiai Kft. készítette.
A tisztító tervezésekor Szolnok város már több mint 269 km hosszú csatornahálózattal rendelkezett. Ugyanakkor a kapacitás tervezésekor figyelembe kellett venni a várossal ivóvíz szolgáltatási kapcsolatban álló települések várható szennyvizeit is.
Három évtizednyi előkészület és többszöri meghiúsulás után végül megszületett a városi teljes tápanyag-eltávolításra képes szennyvíztisztító mű amely hosszú távon képes kielégíteni a környezetvédelmi követelményeket.
Az 1999-ben átadott 32.000 m3/nap kapacitású szennyvíztisztító a legmodernebb technológiát vonultatja fel, megvalósítása nagymértékben hozzájárult a környezet és a Tisza folyó, mint élővíz vízminőségének javulásához.
A víz- illetve szennyvíztisztítás technológiájáról bővebben a Felszíni Vízmű és a Szennyvíztisztító Mű pontokban olvashat.



GAZDASÁGI ÁTALAKULÁS

1950-től Városi Villamos és Vízvezetéki Iparvállalat: A szolnoki vízmű kezdetben a városi üzemek egyikeként működött önálló vállalatként, 1963-tól pedig fokozatosan megyei vízművé alakult.
1968-1992. Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat: A vállalat ekkor 76 településen szolgáltatott ivóvizet, működtetett csatornahálózatot és strandfürdőket. A rendszerváltozás után az 1991. évi XXXIII. törvény alapján elkezdődik a vállalat kezelésében lévő állami vagyon önkormányzati tulajdonba adása és a vállalat átalakulása.
1993-1995. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Víz- és Csatornaművek Részvénytársaság: Az új szervezeti forma létszámcsökkentést (173 fő) és szervezeti karcsúsítást (központi anyagellátás, szállítás megszűnt) eredményezett. Három évre alakult a részvénytársaság, zártkörű formában, melyben a tulajdonosi jogokat 100%-ban a települési önkormányzatok gyakorolták. 1995-ben Szolnok Megyei Jogú Város közgyűlése koncessziós pályázatot hirdetett 35 éves időtartamra a város teljes víziközmű hálózatának és létesítményeinek működtetésére. A koncessziós pályázati felhíváshoz csatlakozott a Szolnoki Felszíni Vízműről ellátott Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Zagyvarékas, Újszász, Szászberek települések is. Szolnok Megyei Jogú Város Közgyűlése Dr. Kaposvári Kázmér pályázatát fogadta el. A Cégbíróság 1995. augusztus 31.-én jegyezte be a céget egyszemélyes részvénytársaságként, 10 millió forint jegyzett tőkével.
1996-tól Víz- és Csatornaművek Koncessziós Részvénytársaság Szolnok: 1996. január 1-től kezdődően 35 éves időtartamra, a város teljes víziközmű hálózatának és létesítményeinek működtetésére, fejlesztésére és építésére valamit a koncesszió időtartama alatti felújítási munkálatok elvégzése a cég feladata. Tiszavárkony, Vezseny, Tiszajenő, Szajol és Csataszög településeken a koncessziós Rt. szerződéses üzemeltetési formában látta el a közüzemi feladatokat. A megalakulást követően, 3 – az alaptevékenységet kiegészítő – belföldi székhelyű 100 %-os tulajdoni részesedésű Korlátolt Felelősségű Társaságot alapított a cég.

ANYAGÉRT Víz- és Csatornázási Csöveket Szerelvényeket Értékesítő Kft. a víz és szennyvízágazati tevékenységek ellátásához szükséges anyagok forgalmazását végzi. A kiskereskedelmi tevékenység tapasztalata alapján, a vevői igényeket figyelemmel kísérve folyamatosan bővíti kínálatát, jelenleg közel 2976 fajta árucikket forgalmaz.

TECHNO-VÍZ Laboratóriumi és Mérnökszolgálati Kft. saját és külső megrendelői igények ki-elégítésére elsősorban ivóvíz, fürdővizek, felszíni vizek, szennyvizek, akkreditált kémiai, biológiai, bakteriológiai, toxikológiai és gáz vizsgálatát, továbbá szennyvíz-iszap vizsgálatokat is végez.

VÍZ-CSÖPP Számítástechnikai Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. tevékenysége a ZRt. és a külső megrendelők részére számítástechnikai szolgáltatások végzése, valamint szoftverek készítése volt. Fő területei a vízdíjszámlázási és hátralék nyilvántartási rendszer programfejlesztése, valamint informatikai rendszer teljes üzemeltetése volt. A Kft. 2015-ben végelszámolással megszűnt, tevékenységét az anyavállalatban informatikai osztályként végzik tovább a Kft. alkalmazottjai.

2002. december 31.: Csataszög település önkormányzata felmondta a bérüzemeltetési formában történő közüzemi feladatok ellátását.
2003. március 31.: Tiszajenő, Tiszavárkony, Vezseny települések önkormányzatai is felmondták a bérüzemeltetési formában történő közüzemi feladatok ellátását, de továbbra is a VCSM ZRt. Szolnok által üzemeltetett szennyvíztisztító telep a települések szennyvizét fogadja be és tisztítja.
2003. március 31.: a koncesszióból kivált Tószeg önkormányzata, de a vízellátása továbbra is a Felszíni Vízműből történik és a Szolnoki Szennyvíztisztító Mű a település szennyvizét fogadja be és tisztítja.
2004. január 26.: a VCSM ZRt. Szolnok részvényeinek tulajdonosa 50-50 %-ban Kaposvári Ágnes és Kaposvári Kázmér. A cég vezérigazgatói tisztségét Kaposvári Kázmér látja el.
2005. január 01.: Besenyszög település szennyvizét is a Szolnok városi szennyvíztisztító telep fogadja be és tisztítja.
2006. november 30.: a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény X. fejezet 171. § alapján a részvénytársaságok működési formáját meg kell jelölni a társaság cégnevében, így a társaság neve: Víz- és Csatornaművek Koncessziós Zártkörű Részvénytársaság Szolnok.
2007. február 01.: Jászalsószentgyörgy település szennyvizét is a Szolnok városi szennyvíztisztító telep fogadja be és tisztítja.
2013. április 30.: a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény bevezetését követően közös megegyezéssel Szajol település önkormányzata felmondta a bérüzemeltetési formában történő közüzemi feladatok ellátását, de a vízellátás továbbra is a Felszíni Vízműből történik vízátadás formájában és a Szolnoki Szennyvíztisztító Mű a település szennyvizét fogadja be és tisztítja.
2013. október 03.: Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal kiadja a Működési Engedélyt a Víz és Csatornaművek Koncessziós ZRt. Szolnok számára.



a lap tretejére

MŰKÖDÉSI TERÜLET

A Víz- és Csatornaművek Koncessziós ZRt. Szolnok 1996. január 01-től határozott időtartamra, 2030. december 31-ig szóló koncessziós jog alapján működteti Szolnok Megyei Jogú Város, Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Szászberek, Újszász és Zagyvarékas önkormányzatok tulajdonában lévő víziközmű vagyont.
A fentiekben felsoroltakon túl átadott vizet biztosít a Tószeg, Szajol településeken víziközmű szolgáltatást végző más víziközmű-szolgáltató számára. A Szolgáltató üzemeltetési területén kívül lévő, más víziközmű-szolgáltató által üzemeltetett Tószeg, Vezseny, Tiszavárkony, Tiszajenő, Besenyszög, Jászalsószentgyörgy, Szajol és Tiszapüspöki települések szennyvizét fogadja be és tisztítja.

A vízműszolgáltatás alapteljesítménye az 50.000 m3/nap kapacitású Szolnoki Felszíni Vízmű, melynek fő vízbázisa a Tisza folyó. Az európai színvonalú víztisztítási technológia két nyomászónán keresztül biztosítja a települések jó ivóvíz minőséggel történő ellátását. Továbbá vízválaszték bővítés céljából tevékenységi körbe tartozik 8 db városi ártézi kút és egy Rákóczifalván működő egyedi mélyfúrású kút üzemeltetése is.
A VCSM ZRt. Szolnok fontosabb adatai (2014.12.31.-ig):
  • a vízhálózat teljes hossza (bekötővezetékkel együtt): 653,1 km
  • a bekötött lakások száma: 39.857 lakás
  • az értékesített vízmennyiség: 4.434.500 m3
A részvénytársaság szennyvízelvezető rendszert üzemeltet, ezen belül az ellátott települések teljes csatornahálózatát a távvezetékekkel együtt, melyeken keresztül érkezik a szennyvíz a 32.000 m3/nap kapacitású Szolnoki Szennyvíztisztító Műbe. A Szennyvíztisztító Mű európai színvonalon, kedvező üzemeltetési költségek mellett, hosszú távon megoldja a város és a régió településeinek szennyvízgondját és a befogadó Tisza folyó vízminőség-védelmét.
A VCSM ZRt. Szolnok fontosabb adatai (2014.12.31.-ig):
  • a csatornahálózat teljes hossza (bekötővezetékkel együtt): 658 km
  • a bekötött lakások száma: 38.943 lakás
  • az elvezetett szennyvíz/csapadékvíz éves mennyisége: 6.249.401 m3
Saját- és külső megrendelői igények kielégítésére társaságunk 5-6.000 db/év kapacitású Vízmérőjavító műhelyt és az MKEH által engedélyezett hitelesítő laboratóriumot üzemeltet.
A Víz- és Csatornaművek Koncessziós ZRt. Szolnok szolgáltatási feladatok folyamatossága érdekében az alábbi egyszemélyes szolgáltató Kft-ket működteti:
  • TECHNO-VÍZ Laboratóriumi- és Mérnökszolgálati Kft., (akkreditált)
  • ANYAGÉRT Víz- és Csatornázási Csöveket, Szerelvényeket Értékesítő Kft.,

További fő tevékenységeink víz- és csatornahálózatok karbantartása, hibaelhárítása, közműépítés, kapcsolódó szolgáltatások (pl.: számlázás, díjbeszedés, ügyfélszolgálat, stb.), valamint a Tiszaligeti Termálstrand és Élményfürdő üzemeltetése.

A VCSM ZRt. Szolnok által ellátott települések listája

SorszámTelepülés megnevezéseEllátásért felelős megnevezéseVíziközmű-rendszer megnevezése"Víziközmű-szolgáltatási ágazat"
1Szolnok településSzolnok Megyei Jogú Város ÖnkormányzatSzolnoki Felszíni Vízmű és Kistérségi Vízellátó rendszerKözműves ivóvízszolgáltatás
2Szolnok településSzolnok Megyei Jogú Város ÖnkormányzatSzolnok Szennyvíztisztító Telep és Kistérségi Szennyvízcsatorna HálózatKözműves szennyvízelvezetés
3Rákóczifalva településRákóczifalva Város ÖnkormányzatSzolnoki Felszíni Vízmű és Kistérségi Vízellátó rendszerKözműves ivóvízszolgáltatás
4Rákóczifalva településRákóczifalva Város ÖnkormányzatSzolnok Szennyvíztisztító Telep és Kistérségi Szennyvízcsatorna HálózatKözműves szennyvízelvezetés
5Rákócziújfalu településRákócziújfalu Községi ÖnkormányzatSzolnoki Felszíni Vízmű és Kistérségi Vízellátó rendszerKözműves ivóvízszolgáltatás
6Rákócziújfalu településRákócziújfalu Községi ÖnkormányzatSzolnok Szennyvíztisztító Telep és Kistérségi Szennyvízcsatorna HálózatKözműves szennyvízelvezetés
7Zagyvarékas településZagyvarékas Községi ÖnkormányzatSzolnoki Felszíni Vízmű és Kistérségi Vízellátó rendszerKözműves ivóvízszolgáltatás
8Zagyvarékas településZagyvarékas Községi ÖnkormányzatSzolnok Szennyvíztisztító Telep és Kistérségi Szennyvízcsatorna HálózatKözműves szennyvízelvezetés
9Újszász településÚjszász Város ÖnkormányzatSzolnoki Felszíni Vízmű és Kistérségi Vízellátó rendszerKözműves ivóvízszolgáltatás
10Újszász településÚjszász Város ÖnkormányzatSzolnok Szennyvíztisztító Telep és Kistérségi Szennyvízcsatorna HálózatKözműves szennyvízelvezetés
11Szászberek településSzászberek Község ÖnkormányzatSzolnoki Felszíni Vízmű és Kistérségi Vízellátó rendszerKözműves ivóvízszolgáltatás
12Szászberek településSzászberek Község ÖnkormányzatSzolnok Szennyvíztisztító Telep és Kistérségi Szennyvízcsatorna HálózatKözműves szennyvízelvezetés




Ivóvíz
ellátási terület egybefüggősége

Szennyvíz
ellátási terület egybefüggősége

letöltés pdf formátumban letöltés pdf formátumban





a lap tretejére

MINŐSÉG- ÉS KÖRNYEZETI POLITIKA

A Víz- és Csatornaművek Koncessziós ZRt. Szolnok felső vezetése elkötelezett a vevői igények teljes körű kielégítése iránt, valamint a társaság tevékenységére, termékeire és szolgáltatásaira vonatkozó környezetvédelmi, jogszabályi követelmények, szabványelőírások, hatósági kötelezettségek betartására, a környezetszennyezés megelőzésére, valamint a folyamatos környezettudatos tevékenységek erősítésére.
A minőség- és környezetpolitika a vállalkozás egész területére érvényes. Irányvonalként szolgál a munkatársak és alvállalkozóink számára. Kötelességünk, hogy tevékenységünket a minőség- és környezeti politikában megfogalmazott irányelvek és a Kézikönyvben foglaltaknak megfelelően végezzük.
Célunk olyan – felhasználói, vevői elvárásoknak megfelelő - szolgáltatási tevékenység folytatása melynek során kiemelt figyelmet fordítunk
  • jogi és hatósági követelmények betartására,
  • tevékenységünkhöz kapcsolódó környezeti hatások rendszeres vizsgálatára, és ezek kockázatának csökkentésére (energiafelhasználás, üzemanyag felhasználás csökkentése)
  • dolgozóink környezettudatosságának növelésére (oktatás, környezetvédelmi nap szervezése),
  • a keletkező veszélyes hulladékok mennyiségének mérséklésére,
  • szelektív hulladékgyűjtés továbbfejlesztésére.
Szolgáltatásaink minőségi és környezeti paramétereinek állandó fejlesztése, munkatársainktól és alvállalkozóinktól elvárt környezettudatos munkavégzés jelent megbízható alapot a vevői igények és elvárások maradéktalan teljesítéséhez. Az összes tevékenységünknél nagy hangsúlyt fektetünk a helyesbítő intézkedésekre, a hibák észlelése helyett a megelőzés fontosságát tudatosítjuk.
Társaságunk vezetése évente konkrét minőség- és környezeti célokat határoz meg és tesz közzé, melyeknek elérésére törekszik.
Kiemelt vezetői feladatnak tekinti a minőség- és környezetorientált gondolkodásmód és munkavégzés erősítését, ellenőrzését és a rendszeres minőségügyi és környezetvédelmi képzést.
A fenti célok megvalósításának elősegítésére a Víz- és Csatornaművek Koncessziós ZRt. Szolnok az ISO 9001:2008 és ISO 14001:2004 szabványoknak megfelelő Integrált Irányítási Rendszert vezetett be és alkalmaz, melyet a Szabványok követelményeinek megfelelően alakít, illetve folyamatosan továbbfejleszt.
Vállalatunk 2014. 12. 28-án HUNGUARD tanúsítványt szerzett, mellyel igazoltan zárt informatikai rendszert üzemeltet és garantálja az információbiztonsági veszélyekből származó kockázatok elfogadható mértékű szinten tartását.







a lap tretejére


Az oldal optimális megjelenéséhez legalább IE 9 vagy Mozilla Firefox 20 vagy Google Chrome böngésző,
valamint 1024×768-as felbontás és 32 bit színmélység javasolt.
Firefox browser icon  Chrome browser icon  IE browser icon  
© 2013. VCSM ZRt. Szolnok   Minden Jog Fenntartva.   Probléma van az oldallal!   Impresszum